Játékos gyermekmondókák

Számolgatjuk a gyerek ujjait, az utolsó sornál két kezünkkel betakarjuk az õ kezeit:

Egy, kettõ, három, négy,
kopasz barát, hová mégy?
Pápára dohányért,
Debrecenbe pipáért.
Adok neked bundácskát,
takard bele a cicát!

Sorra megszorongatjuk a gyerek ujjait a hüvelykujjától kezdve:

Ez elment vadászni,
ez meglõtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
és ez az icike-picike mind megette!


Egyéb változatok:

Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középsõ ujjam fölszedte,
Gyûrûsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tõle!
 
Ez a malac piacra megy,
ez itthon marad,
ez kap finom pecsenyét,
ez semmit se kap,
ez a malac visít nagyot:
Uí, uí, éhes vagyok!

Egyenként számoljuk a gyerek ujját, aztán tapsolunk, majd a végén, miközben “álljon ki”-t mondunk, háromszor megbökjük a mellkasát. Tulajdonképpen kiszámoló, de a picik is élvezik:

Egy, kettõ, három, négy, öt.
nagymama harisnyát köt,
se ne legyen kicsi,
se ne legyen nagy,
Ágika a hunyó,
Petike álljon ki! (a nevek persze helyettesítendõk)

Hinta, palinta,
régi dunna,
kiskatona,
ugorj a Tiszába!

Egy üveg alma,
két üveg alma,
három üveg alma,
négy üveg alma,
öt üveg alma,
hat üveg alma,
hét üveg alma,
nyolc üveg alma,
kilenc üveg alma,
Tíz, tíz, tiszta víz,
olyan, mint a folyóvíz.
 
 
Hinta, palinta,
hintázik a Marcika,
amíg száll a hinta,
kacag a kisbaba,
ha leszakad a hinta,
sírni fog majd Marcika.
 
 
Lóg a lába, lóga,
nincsen semmi dóga,
mert ha dóga vóna,
a lába nem lógna.

Csukd be szemed, nyisd ki szád,
adok bele ... (husikát, pogácsát, cukorkát)
 
 
Kis kanál, nagy kanál,
erdõ szélén kismadár,
minden gyerek így csinál,
hamm!
 
 
Baba ül a székben,
kenyér a kezében,
kértem tõle, nem adott,
azt mondta, hogy elfogyott!
 
 
Gyerekek, gyerekek,
szeretik a perecet,
sósat, sósat,
jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz,
aki nem vesz, éhes lesz.
 
 
Fánk, fánk, sül a fánk,
süti, süti Anyukánk,
Fánikának, Sárikának,
Ágikának, Marcikának.

Szembe ülünk a gyerekkel, mindketten ökölbe szorítjuk az egyik kezünket, a másik kezünkkel megfogjuk az õ szabadon maradt kezét és ritmikusan ütünk vele egyszer az õ öklére, egyszer a sajátunkra:

Egyedem, begyedem, tengertánc,
hajdú sógor, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
csak egy falat kenyeret.

Két kezünkkel elõször a combunkat ütögetjük ütemesen, aztán a hasunkat, majd a mellkasunkat, végül megvakargatjuk a fejünk búbját:

Hej, Gyula, Gyula, Gyula,
szól a duda, duda, duda,
Pest, Buda, Buda, Buda,
Pattogatott kukorica.

Az elsõ két sornál jobbról-balról végigsimítjuk az arcát, a második kettõnél tenyerén kavargatunk az ujjunkkal, a következõnél kezünkbe zárjuk az õ kezét és ide-oda lendítjük, végül úgy teszünk, mintha be akarnánk kapni a kezét:

Cicuska, macuska,
mit fõztél, Katuska?
Kevertem babocskát,
sütöttem pampuskát.
Ide raktam, oda raktam,
utoljára jól bekaptam.

Ölbe vesszük a gyereket, velünk szemben ül. Megfogjuk mind a két kezét és azzal simogatjuk egyszer az õ arcát, aztán a sajátunkat:

Ciróka,
maróka.
Mit fõztél?
Kását.
Hova tetted?
Pad alá.
Megették a kiscicák!

A gyerek velünk szemben ül, soronként négyszer érintjük mutatóujjunkkal az arcát (homlokát, állát, jobb arcát, bal arcát). Az utolsó sorban háromszor az orrát, "pukk"-ra az orrát:

Ecem, pecem, pompodáré,
sárgarépa, kacincáré,
cérnára, cinegére,
hess ki madár a mezõre,
álé, álé, álé, pukk!

A gyereket a térdünkön lovagoltatjuk, az utolsó sornál fölkapjuk és a magasba lendítjük:

Gyí, te paci,
gyí, te ló,
gyí, te Ráró,
hó, hahó!

 
A gyereket a térdünkün lovagoltatva jobbra-balra döntjük, lassan kezdjük és minden sornál gyorsítunk egy kicsit:

Így mennek a gyerekek,
így mennek a betyárok,
így mennek a katonák,
így mennek a huszárok.
 
 
Hóc, hóc, katona,
ketten ülünk egy lóra,
hárman meg a csikóra!
 
 
Így lovagolnak a hölgyek, (lassan)
az urak gyorsabban mönnek, (gyorsabban)
a parasztok így döcögnek, (nagyon lassan, oldalra billegve)
a huszárok így röpülnek. (gyorsan)
 
 
Gyere, Marci a térdemre,
lovagoljunk Debrecenbe,
veszünk ottan vásárfiát,
szépen szóló kismuzsikát.
 
 
Trapp, trapp, trapp,
lovam trappolgat,
hegyen-völgyön, alagúton,
nem tévedünk el az úton.
 
 
Az elejin, az elejin
csak lassan menjünk,
a hátulján, a hátulján
csak gyorsan menjünk!
 
 
Csett Pápára,
Ló hátára,
Bugyrot kötök
A hátára,
Csett, csett, csett.
 
 
Gyí, paci, paripa,
nem messze van Kanizsa.
Odaérünk délre,
libapecsenyére.

Megfogjuk a gyerek kezét és tapsoltatjuk -  az elso két sor alatt maga elott, aztán az egyik oldalon, majd a másik oldalon:

Süti, süti pogácsát,
apjának, anyjának,
tejbe-vajba az apjának,
sóba-vízbe a dadának.
 
Süti, süti pogácsát,
apának, anyának,
sóba, vízbe az apjának,
tejbe, vajba az anyjának.
 

Ökölbe szorítjuk mindkét kezünket, majd elõször a ballal ütünk a jobbra, aztán a jobbal a balra. Ezt ismételjük az elsõ két sor alatt. A következõ sor közben ökölbe szorított kezünkkel körkörös mozgást végzünk (mint a 80-as évek diszkójában :)), végül az utolsó sornál nyitott tenyérrel széttárjuk a kezünket:

Töröm, töröm a mákot,
sütök vele kalácsot,
icce tolla motolla,
neked adom, Marcika!

Az elsõ sor alatt tenyerünkben (vagy a gyerek tenyerében) kavargatunk, aztán sózást, paprikázást imitálunk, az utolsó sorra pedig tapsolunk:

Borsót fõztem,
jól megsóztam,
meg is paprikáztam,
ábele, bábele, fuss!

Oldal tetejére