Probléma megoldó mesék

Találtam néhány hasznos mesét arra az esetre, amikor a gyermek nem akar pl. aludni, vagy rosszat álmodik, vagy nem becsüli a játékát, stb.

Ezeket a meséket sorozat-szerûen szeretném közreadni.

Kattints a kívánt címre, s a program máris odaugrik!

- Amikor a gyermek nem akar aludni menni.

- Amikor a gyermek rosszat álmodik

- Amikor a gyermek rendetlen

- Amikor a gyermek éjjel bepisil...

- Amikor a gyermek nem becsüli játékait

- Amikor a gyermek elégedetlen külsõ adottságaival

- Amikor a gyermek húzza az idõt

Ha a gyerek elégedetlen külsõ adottságaival
 
LÁZÁR ERVIN: SZÖKEVÉNY SZEPLÕK
 

 
Marci utálta a szeplõit. Ami azt illeti, volt is neki mit utálnia, mert hetvenhat szeplõ virított az arcán. Pontosabban hetvenöt, mert egy - a hetvenhatodik - a füle cimpáján hivalkodott. Az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy ebben az utálkozásban Marcinak egyáltalán nem volt igaza. Mert helyre kis szeplõi voltak. Csinosak, jóképûek, vidorak. A legnagyobb akkora volt, mint egy jól táplált borsó, a legkisebb meg mint egy fogyókúrázó mákszem. Ennek a legkisebbnek neve is volt. Úgy hívták: Szeplõ Szepi. Ott lakott Marci orra tövén. Nos hát ezeket szidta-hordta folyvást Marci. Eladdig és olyannyira, hogy egy szép napon a szeplõk megsértõdtek.

- Még hogy mi vagyunk a csúnyák, ocsmányak, rútak, rettentõek?! Na megállj! - kiabálták, s éjszaka, mikor Marci aludt, uzsgyi, kisurrantak az ablakon. Még az is, amelyik a füle cimpáján feszített, pedig a fülcimpánál elõkelõbb hely nemigen létezik egy szeplõ számára. Ott maradt Marci egy mákszemnyi szeplõ nélkül, mivel - mondanom sem kell - Szeplõ Szepi is ment a többivel. Hogy merre mentek? Merre mehet hetvenhat sértõdött szeplõ? Neki a vakvilágnak.

Marci reggel fölébredt, s valami furcsát érzett. Szalad a konyhába a mamájához, az meg ámulva néz rá, és így szól:
- Jó reggelt, kisfiú! Hát te hogy kerülsz ide?
- Kisfiú? - csodálkozott Marci. - De hiszen én a Marci vagyok.
- Jesszus! - kiáltott a mama, és a világosság felé fordította a fiát. - Tényleg a Marci! De hát hova lettek a gyönyörû szeplõid?
- Nincs szeplõm? - csillant fel Marci szeme, és rohant a tükörhöz.

Valami nem tetszhetett neki abban a tükörben. Mert elkomorodva mondta: - Te anyu, rossz ez a tükör. Egy sápatag gyerek van benne.
- Nem a tükör rossz, kisfiam - csóválta a fejét a mamája -, hanem, tudod, a szeplõk...
Marci most már nem örült annyira, hogy megléptek a szeplõi. "Egy azért maradhatott volna - gondolta magában. - Szeplõ Szepi vagy az, amelyik a fülcimpámon volt." És szomorkásan indult bevásárolni. Mert mindig segített a mamájának, és szeretett is üzletekbe járni. Ott is szerették az üzletekben, mert bár egy icipicit nagy szája volt, azért igen kedves is tudott lenni. De most furcsán, összehúzott szemmel nézett rá a hentes, a fûszeres, az újságos, a virágárus és a zöldséges is.

- Hát a Marci hol van? - kérdezték.
- Én vagyok - mondta rosszat sejtve Marci.
- Nono! - így a hentes.
- Na ne! - így a fûszeres.
- Nana'! - így az újságos.
- Nana! - így a virágárus.
- No ne! - így a zöldséges.
- Merthogy a Marci egy szép szeplõs gyerek, te meg egy sápatag kis fehér bõrû. Nem mondjuk, nem vagy csúnya gyerek, de a Marcihoz képest! Ajaj - mondták és legyintettek.
És bizony aznap Marci egy kicsit mócsingosabb húst, tegnapibb kenyeret, tegnapelõttibb újságot, hervatagabb virágot és halványsárgább sárgarépát kapott, mint máskor.

Elkeseredetten rohant fel a lépcson, majdnem sírt.
- Mi bajod? - kérdezte a mamája.
- A szeplõim - sóhajtott Marci -, a szeplõimet akarom!
Nosza, nekiláttak, keresni kezdtek õket a lakásban. Még a szõnyeg alá is benéztek. De egy fia szeplõt sem találtak.
Mit volt mit tenni, Marci nekivágott a városnak. Elment a Talált Tárgyak Osztályára.

- Jó napot! - köszönt.
- Jó napot! - válaszolta a Talált Tárgyak Osztályának fõnöke, egy szemüveges, öreg bácsi, s közben fel se nézett az újságból. - Esernyõ? Kesztyû? Aktatáska? Pénztárca? Vagy netán a fejét méltóztatott elveszteni?
- A szeplõimet keresem - mondta Marci.
- Milyen volt?
- Barna, kerek. Mind a hetvenhat.
Az öregúr felállt, odament egy nagy polchoz, és beletúrt a limlomok közé. Leemelt egy palacsintasütot.
- Nyele volt a szeplõjének? - kérdezte.
- Nem - hebegte Marci.
- Akkor ez nem az - állapította meg az öregember, és visszatette a palacsintasütõt.
Aztán Marci elé rakott egy diszkoszt, egy csészealjat, egy pudingot, egy ceruzahegyezõt, egy lencsét, egy borsót, egy babot, egy széntablettát, egy cipõgombot, egy inggombot és egy pulykatojást.

- Tessék, mind kerek és barna. Melyik az?
- Sajnos, egyik se - szomorkodott Marci és irigykedve nézte a pulykatojást. A Talált Tárgyak Osztályáról a rendõrségre ment. Itt egy õrmester fogadta.
- Szóval szökött szeplõket keresel?
- Igen.
- Részegesek?
- Nem.
- Loptak?
- Nem.
- Raboltak?
- Nem.
- Mit vétettek a törvény ellen?
- Semmit - mondta Marci.
- Hát akkor? - tárta szét a karját az õrmester.

Elnyargalt hát Marci a tanácsra.
- Szeplõügyben? - ráncolta a homlokát a portás. - Talán az állattenyésztési osztály illetékes.
Az állattenyésztési osztályon egy bácsi éppen egy lovat rajzolt a falra.
- Szeplõ??? Talán szép ló ügyben, fiacskám!
- Nem szép ló, szeplõ - morogta Marci.
A bácsi a fejet rázta, és nagy igyekezettel satírozta a ló sörényét.
- Talán a növénytermesztésnél - mondta.

A növénytermesztési osztályon egy barátságos fiatalember ült, a bal füle mögött egy tulipán, a jobb füle mögött egy muskátli virított, a mellényzsebébe tûzve meg egy búza-, egy árpa- és egy rozskalász.
- Szeplõ? Egy pillanat. - Föllapozott egy nagy könyvet.- Várjunk csak... szépcsalán, szépecske, széphártya, szépike, széplegényfû - olvasta a könyvbõl, és felkiáltott: - Megvan! Szeplõlapu! Ezt keresed?
- Nem laput, a saját szeplõimet - magyarázta Marci.
A felvirágzott fülû elkomorodott.
- Pedig olyan szép ez a szeplõlapu. Úgy is hívjak, hogy Boldogasszony csepegtette fû, forrasztófu, méregvonófû, párducfû meg viaszfû.

A fiatalember belemelegedett az olvasásba, már nem is nagyon törõdött Marcival.
- Azt is felolvasom neked - kiáltotta, hogy a szittyót hányféleképpen hívják!
Marci óvatosan kihátrált a szobából, de a fiatalember észre sem vette, sorolta csak a szittyó neveit. Marci még a lépcsõházban is hallotta: csurikló, csuhi, fülemülefû, kancsuka, kaszitkó, semok, sisák, sörkefû, szövõke.
- Ej - sóhajtott odakinn -, kaszitkó, semõk, sisák! Hol lehetnek a szeplõim?
Még szerencse, hogy meglátta Mikkamakkát. Egy ligeti padon ült Mikkamakka, és lógázta a lábát.
- Hat te? - kérdezte tõle Marci, és lehuppant mellé a padra.
- Kóbor szeplõket figyelek - mondta Mikkamakka -, nagy ma a szeplõjárás.
- Csak nem? - csillant fel Marci szeme. - Hány szeplõt láttál?
- Hetvenhatot - mondta Mikkamakka, és a szeme sarkából Marcira pislantott. - Itt masíroztak. Gyalog mentek szegények, mert nem volt villamosjegyük.
- Merre mentek? - kérdezte izgatottan Marci.
- Erre - mutatta Mikkamakka.
Marci meg uzsgyi, már ott se volt! Rohant a szeplõk után.

Meg is találta õket hamar. Egy árokparton ültek és szomorkodtak. Hetvenhat szomorú szeplõ. Azaz csak hetvenöt, de ez majd késõbb derül ki.
- Olyan jó lenne, ha visszajönnétek - mondta nekik Marci.
A szeplõk gyanakodva néztek rá.
- És nem szidsz többet bennünket?
- Soha - válaszolta mély meggyõzõdéssel Marci.
- Nem mondod, hogy rondák vagyunk, hogy csúfak vagyunk, hogy rettenetesek vagyunk, hogy ocsmányok vagyunk?
Marci rázta a fejét.
A szeplõk erre visszamasíroztak az arcára. Marci már-már elmosolyodott, amikor valami furcsát érzett.
- Mindnyájan megvagytok? - kérdezte aggodalmasan.
- Egy pillanat - mondta az, amelyik a fülcimpáján ült -, megszámolom. - Aztán ijedten fölkiáltott: - Szeplõ Szépi elveszett! Nincs senki az orrod tövén!

Nosza, keresni kezdték. Ez már könnyebben ment, mert a szeplõk is segítettek. Meg is találták hamar. Egy akáclevélen ült.
- Szervusz Szeplõ Szepi, gyere vissza te is! - mondta neki Marci.
De Szeplõ Szepi rázta a fejét.
- Nem mehetek - mondta -, mert akkor ez egyedül maradna. - És maga mellé mutatott.
Ekkor vették észre - Marci és a szeplõk -, hogy Szeplõ Szepi mellett ül valaki. Egy ijedt, idegen kis szeplõ.
- Bemutatom Szeplõ Sziszit - mondta Szepi. - A legjobb barátom. Szegény nagyon magányos.
- Bizony - mondta Szeplõ Sziszi -, csak kódorgok, csámborgok, kujtorgok, csavargok, lézengek, lõdörgök, de szerencsére most már van egy barátom. Igaz, Szepi?
- Igaz - mondta Szepi szomorúan. - S ezután már együtt kódorgunk, csámborgunk, kujtorgunk, csavargunk, lézengünk és.. . és... mit is mondtál még?
- Lõdörgünk.
- Igen, lõdörgünk, mert mi sosem hagyjuk el egymást.
- Tudjátok mit? - mondta erre Marci. - Sziszi is költözzön az orrom tövére. Van ott még hely Szepi mellett.
- Igazan?! - kiáltották boldogan mindketten, és odapattantak Marci orra tövére. Sziszi még kicsit izgett-mozgott a boldogságtól.
- Gyönyörûséges! - mondta. - Legjobb szeplõnek lenni egy orrtövön.
- És a fülcimpa, az neked semmi? - méltatlankodott az, aki Marci fülcimpáján lakott. De nem törõdött vele senki.

Hazaértek.
- Na végre, hogy mindnyájan megvagytok - mondta Marci mamája, aztán jobban szemügyre vette a fiát. - Azért valami furcsa van rajtad.
- Talán Szeplõ Sziszire gondolsz - mondta Marci. - Nem engedhettem, hogy kódorogjon, csámborogjon, kujtorogjon, csavarogjon, lézengjen, lõdörögjön, barát nélkül szomorkodjon.

Hát így történt. S ha találkoztok egy szép kisgyerekkel, akinek éppen hetvenhét szeplõje van, hát az a Marci.

Ha a gyerek húzza az idõt

GERLINDE ORTNER: A SUGÁRGYEREK

Melinda aranyos, barátságos kislány. Nem is volna rá semmi panasza édesanyának - ha Melinda nem húzná mindig az idõt.

- Melinda, gyere, öltözz fel! - szól türelmetlenül édesanya. - Indulnunk kell!
Melinda lassan feláll. Útban az elõszoba felé még eszébe jut valami. Például, hogy magával vihetne egy plüssállatot vagy egy babát. - De melyiket? A Zsuzsi babát vagy Pólyicát? Nem; legjobb lesz mégis a lompos-loncsos Lesi kutya. Vagy mégsem? Talán inkább a kis majmomat vigyem magammal? Vagy egy kisautót? Az a kabátzsebemben is elfér.

- Siess, Melinda! - szól rá édesanya. Melinda végül elhatározza, hogy legjobb lesz, ha bababõröndöt visz magával.
- Öltözz már végre! Mit húzod megint az idõt? - Édesanya hangja egyre türelmetlenebb.
Az öltözködés sem megy olyan simán. Édesanya nagyon siet, hát elveszíti a türelmét, és inkább maga öltözteti fel kislányát.

- Még felöltözni se tudsz egyedül! - mondja mérgesen.
Melinda nem örül, hogy édesanya mérgelõdik, de azt már nagyon is élvezi, hogy öltözteti. Így megy ez ebéd közben is.
- Melinda, egyél, ne bámulj! Ne turkálj az ételben, egyél rendesen. Borzasztó lassan megy ma az evés! Nézd, mi már rég készen vagyunk. Csak rád vár mindenki. A hús egészen kihûlt a tányérodon, annyira húzod az idõt! - szól édesanya, és az utolsó néhány falatot gyorsan Melinda szájába tömi.

- Ilyen nagy lány, és etetni kell, mint a kishúgát! -mondja gúnyosan édesapa. Csakhogy Melinda nem örül, hogy õ a "nagy", és nagyon élvezi, hogy néha etetik, mint egy kisbabát.

Egy szép napon Melinda kimegy a parkba. Leül egy padra, és körülnéz a napsütésben. És ebben a pillanatban a Napocska leküldi Melindához számtalan sugárgyerekének egyikét. Méghozzá egyenesen Melinda orra hegyére.
- Hapci! Mi csiklandozza az orromat? - csodálkozik Melinda. És egyszer csak finom hangocskát hall:
- Sugárgyerek vagyok, szeretnék veled játszani.
-Nagyszerû ! - mondja Melinda. - Csak... hapci!... Ne ugrálj az orromon, mert csikis vagyok!
- Gyere, fussunk egyet a réten. Te vagy a fogó! - rikkant a sugárgyerek, és már ugrik is Melinda orráról egy orgonabokorra. Az orgonabokorról egy százszorszépre, a százszorszéprol egy gesztenyefára, azon pedig ágról ágra. Csudára fürge; Melinda alig ér a nyomába. A vidám hancúrozás közepette észre sem veszik, hagy szalad az idõ.

- Abba kell hagynunk. Haza kell mennem a Naphoz - sajnálkozik a sugárgyerek.
- Maradj még egy kicsit! - kérleli Melinda. - Nézd, ott ül az az unalmas Tomi! Ugyan, csiklandozd már meg!
A sugárgyerek Tomi orráról a fülére szökken, aztán az arcára, majd megint az orra hegyére. Tomi azt hiszi, egy légy szemtelenkedik vele, és nagyot csap - a tulajdon orrára.
- Juj! . kiált fel, Melinda pedig jót kacag.
Melinda meg a sugárgyerek még jó darabig rakoncátlankodnak, s közben a Nap eltûnik a házak mögött, és felbukkan a Hold.

- Azt a mindenit! - kiált fel a sugárgyerek. - Most már nem tudok visszamenni a Naphoz. Mit csináljak? Hová legyek?
- Sose bánkódj - vigasztalja Melinda. - Szépen hazajössz velem!

Melinda édesanyja már aggódik. Amikor a kislány végre hazaér, édesanya alaposan összeszidja. A sugárgyereknek sikerül észrevétlenül besurrannia Melinda szobájába.
Aznap este Melinda szokása ellenére nagyon siet mindennel - hogy minél hamarabb együtt lehessen barátjával, a sugárgyerekkel. Édesanya azt hiszi, azért igyekszik annyira a kislánya, mert bántja a lelkiismeret, amiért olyan késõn ért haza. Amikor Melinda végre a szobájába lép, szörnyen megijed.

- Mi történt itt? A szép, új, virágos párnámon csúnya, nagy, égett folt éktelenkedik! És ez micsoda? A maci bundája egészen megperzselõdött. A babafürdõkád fele elolvadt! A kedvenc mesekönyvembe nagy lyuk égett!

Restelkedve bújik elõ a sarokból a sugárgyerek.
- Ne haragudj! Ha sokáig muszáj egy helyben kuksolnom, elõször szörnyen meleg lesz körülöttem, aztán még melegebb, még melegebb, a végén már nagy a forróság. Hát így égett el annyi minden. Sokat ugráltam a parkban, és elfáradtam. Szeretném kipihenni magamat. De hol? Jaj, nem akarok itt maradni! Még soha így el nem húztam az idõt. Nem lett volna szabad olyan sokáig veled játszanom! Haza akarok menni! Vissza a Naphoz meg a többi sugárgyerekhez! - És a sugárgyerek keserves sírásra fakad.

Melinda sajnálja, és kicsit ludasnak érzi magát. Aztán pompás ötlete támad:
- A kályha! Igen, a kályhában nyugodtan alhatsz, ott nem tehetsz kárt semmiben!
- Micsoda? Hogy bemásszam abba a sötét lyukba? - kiált elkeseredve a sugárgyerek.
- Igen, igen, nagyon szépen kérlek! Hiszen csak egyetlenegy éjszakáról van szó! Holnap korán reggel visszamehetsz a parkba, a többi sugárgyerekhez! Légy szíves, bújj be gyorsan! - kérleli Melinda. És a sugárgyerek kelletlenül ugyan, de engedelmeskedik.

Másnap reggel, amikor Melinda felébred, már nem találja ott a sugárgyereket. Melinda gyorsan megmosakszik. Magára kapkodja a ruháját, és sebtében megreggelizik. Fél, hogy édesanya észre fogja venni az égési nyomokat. Édesanya azonban annyira meglepõdik, milyen fürge lett egyszeriben a kislánya, hogy nem vesz észre semmit. Melinda örül. Feledi gondjait, és örül, hogy édesanya megdicséri. A sugárgyereket már majdnem el is felejtette. De amikor az iskola felé menet átvág a parkon, váratlanul elébe toppan a sugárgyerek.

- Hogy ne haragudj, amiért a szobádban annyi kárt okoztam, és hogy sose felejtsd el, milyen jól játszottunk együtt, ajándékot kapsz tõlem. Ez az ajándék majd abban is segít, hogy többet ne húzd az idõt. Nézd: ez itt egy sugárzenélõóra. Egyedül te látod - mindenki más számára láthatatlan. Ha sietsz, az óra villogni kezd, ha pedig gyorsan elkészülsz, fényes sugarat bocsát ki és halkan csilingel. Hát minden jót, a viszontlátásra! Mennem kell.

- Viszontlátásra, aranyos sugárgyerek! - kiált utána Melinda.- Nagyon köszönöm az ajándékot! A sugárzenélõórád biztosan mindig segít majd!

Melinda még sokáig integet a sugárgyereknek. Aztán nyakába szedi a lábát, és fut az iskolába. Nem szeretne elkésni!
Melinda otthon mindjárt szeretné kipróbálni az ajándékot. Ebédnél jól megrágja az elsõ falatot, gyorsan lenyeli, és már veszi is a szájába a következõt. És lássatok csudát: a sugárzenélõóra villan egyet! Melinda majdnem olyan gyorsan fogyasztja el az ebédet, mint a szülei. Az óra pedig fényesen sugárzik, és gyönyörû dallamot játszik. Melinda azt sem tudja, hová legyen boldogságában.A szülõk ugyan nem láthatják a csodálatos sugárzenélõórát, de nagyon örülnek, hogy Melinda már nem húzza az idõt. Édesanya este, szokás szerint, figyelmeztetni akarja kislányát, hogy menjen már végre lefeküdni.

- De hol van Melinda? - kérdi meglepetten édesapát.
- Itt vagyok! - kiabál boldogan Melinda a szobájából. - Már lefeküdtem!
- Micsoda? Ilyen ügyes kislány vagy? - bámulnak a szülei. - Akkor ma még jut elég idõ, hogy egy extrahosszú mesét olvassunk fel neked!

Melinda boldog. Magához szorítja a sugárzenélõórát, és gondolatban még egyszer megköszöni a sugárgyereknek a gyönyörû ajándékot.

Oldal tetejére